Az eladható zene több célt szolgálhat: szórakoztat, ellazít, háttérzajt biztosít, alkalmazott művészetként funkcionál filmekben, színházakban etc. De maga a zene esztétikai, intellektuális, és technikai jellege keveseket érdekel. 

Tombol a vihar, de a fák lombjai meg sem rezdülnek, csak a szemünk könnyezik a jeges szélben. Bármekkora erőt is fejtünk ki, végül nem érünk el semmit, hiszen ugyanannyit haladunk előre, mint amennyit hátra; erőlködéseink meddők, próbálkozásaink fölöslegesek és nevetségesek. 

Ha kultúrharcról beszélünk, nemcsak azt kell pontosan tudnunk, hogy mi ellen harcolunk, hanem azt is, hogy mit szeretnénk elérni, mi a célunk a nemes küzdelemmel. Hogyan vehetjük fel a harcot Magyarországon, és vajon lehetünk-e hatással az igazi harcmezőre, amely az Amerikai Egyesült Államok maga?

A kultúrharc elsősorban a nyelv uralásáért folyik. Következésképpen elsősorban olyan művészeti ágakat érint, melyekben a nyelv, mint olyan, fontos szerepet tölt be. A szabad beszédben az nyeri a kultúrharcot, aki közelebb áll az igazsághoz, hiszen a nyelv az igazságot sokkal hatékonyabb, meggyőzőbb módon interpretálja, mint a zagyvaságot. Ezért jók a nyilvános viták, eszmecserék, hogy a sok hablatyolásból idővel megszülessen a tiszta beszéd.